Már csak azért is szeretek nyáron az erdőben lakni, hogy halljam a madarak énekét.
Este meg éjjel csak a fülemile szól, azonban még pitymallani se kezd, már hallom a völgyből a fürj pitypalattyolását. Akkor van 3 óra.
Félórával később ébred a veresbegy, utána meg mingyárt a rigó. Hej! a rigó az én kedves madaram! Különösen a sárgarigót szeretem. Az úgy furulyázik, mintha tiszta ezüstből volna a furulyája, pedig semmilyen se kell neki.
A vizi madarak is akkor ébredeznek. No azok közül egy se kapna fizetést az énekes szinházban. Károgatnak, kattognak, sivalkodnak, kelepelnek.
Legkésőbb ébred a veréb. Van már néha öt óra is, mikor kidugja a buksi fejét a lombok közül és megszólal:
- Csiri-biri, csiri-biri.
Ami bizonyosan annyit jelent, hogy:
- Szerencsés jó reggelt kívánok.