Ismertek majd olyan embereket, akik magányosan élnek. Ezeknek többnyire az a hirök, hogy embergyűlölők. De ez nem mindig igaz.
Az embergyülölő mindig rosszlelkű ember, s habár gyűlöli az embereket, köztük él. Talán azért gyűlöli őket, mert köztük él. De neki a gyűlölet kell, mint ahogy a nadragulya életének is egyik alkotója a benne levő méreg.
*
A magányosan élő ember már csak azért sem lehet embergyülölő, mert ahol nincs csont, ott csontot rágni nem lehet.
Az emberkerülés oka vagy betegség, vagy olyan szellemi munka, amely csendet kíván; vagy egyszerűen: felülfejlődés a sokaságon, - aminek a következménye, hogy az emberszeretet elvvé jegecesedik, mert az emberekkel való érintkezés az ilyennek unalmas.
De ha az emberkerül tisztességes ember, mindig lelki ember.
*
Ha olyannal találkoztok, aki félénk, piruló, zavarodó, szemlesütő, legyetek iránta oly tulzóan alázatosak, félénkséget utánzók, hogy magához térhessen.
Ez jótétemény.