Báró Jósika Jánoshoz.
Martínúzinak itt áll kápolnája, s az útas
Átnéz a Maroson, s áldva sohajtja nevét.
A kápolna ledől, de az útas látja, hol állott,
S a bíbort viselő hős papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett nagy! tűnsz te is egyszer:
A maradék keresi s nem leli nyomdokidat.
Oh mikor elmegyen itt, mondja ezt is: Az egykori vendég
Itt lele férfit a hely új ura karjai közt.