Domb, völgy, meg völgy, domb, s domb meg völgy megint,
Nem szép, de áldott föld, Isten veled!
Mint a szerelmes néz elnedvesűlt
Szemekkel a hű lányka rejtekére,
A honnan őt vad sorsa most elűzi:
Akként tekint rád vég pillantatom,
Áldott hazája sok nagy férfiaidnak,
S szorúlt mellemből lassú fájdalommal.
Ez ront, ez tör elő: Isten veled!