A csillagokkal kik jó lábon állnak,
Hadd vivjanak ki rangot, hirnevet;
Hirnévtelen szivem abban talál csak
Üdvöt, ha titkon hű szolgád lehet.
Hatalmasok fényében a kegyenczek,
Mint napraforgó, sütkéreznek ám;
De fényök elhal, árnyba, éjbe vesznek
Urok arczának egy borúlatán.
A hős, ki száz csatán küzdött vitézen,
Megbukva egyszer, vége van neki,
A hir könyvébül kitörlik egészen,
S nyert hirnevét, babérját por lepi.
De boldog én, ki szeretek, szeretve,
Szivemben őrzelek – s úgy engemet te!