A Tisza megrettent, hallván, hogy megzabolázni
Féktelen áradatát, Őt jelölé ki a nép,
Őt, ki csatornát tört az erősb Duna szirtjein által,
S csüggő szirtfalakon vert diadalmi utat. —
Hasztalanul remegett! mielőtt Vásárhelyi művét
Elkezdhette vizen, sírba ragadta a föld.
De föld s víz feledék, hogy a hű nő- s árva családnak
S a haza könnyeiben fennmaradand a jeles!