Túl az erdőn lakik rózsám,
De az álnok nem jön hozzám,
Búcsú óta nem láthattam,
Azóta nem is alhattam.
Nem alhattam szerelmemben,
Ugy befészkelt az szivemben,
Kitépném, de mint a madár
Kedves helyre csak visszajár.
Daru megjön és a gólya,
De nem az én kedvem soha;
Bús leszek én, míg az nem jön,
Ki ott lakik túl az erdőn.
Holnap reggel virradóra
Elmegyek én a halomra,
Onnan nézek a szép tájra,
Kincsem fehér hajlékára.
Hej! de ott csak füstöt látok,
S eltűnik az, mint az álnok,
Mint az álnok, ki elhagyott,
S öröm helyett könnyet adott.