Téged magadat is, szerelmes nődet is,
Meg, ha ugyan volna, kis csecsemődet is,
Apádat, anyádat, a familiádat,
Kijáró, bejáró ökonómiádat:
Kivánjuk szivesen én s a feleségem,
Laci, Julcsa, én két apró szép cselédem,
Kivánjuk nem egyszer, hanem száz- meg százszor, –
Most ölel forróan, – s többet ir majd másszor – igaz barátod
Arany János.