Hallá anyjától sokat
A kis lány beszélni már,
A férfi, hogy mily gonosz,
Csábitó és csapodár.
Ámde mégsem gondolá,
Hogy nézése is megárt;
Hej, de most tapasztalá
Templomban hogy oda járt.
Bújt szegényke eleget
Más leánytársak mögé,
S a jó lányok szívesen
Álltak kis társuk elé.
Jaj, de mind haszontalan,
Mert csatos könyve felett
Hogyha olykor keresé
Nézésével az eget,
Annyi szem nézett rá
Útközben, hogy elakadt
És csak Isten őrizé
Sírva ott hogy nem fakadt.
Hej kis lány, ha megszeppensz
Már a szemtől oly szertelen,
Mit téssz majd, ha véletlen
Szűdben ellenség terem? -