Szemeréhez

Már haladék, s sírás öntötte el arczodat Ámor
Megszánt s két koszorút nyújta tüzelve neked.
Most ez szálla el itt, most ott a másika; s míg én,
Oh az irigy! ezt s azt felszedem, elhaladál.
Állj meg, s add nekem e kettőt, s add tenmagad ezzel!
Szebb koszorút soha még nem nyere győzödelem.