Lomhán szemlélem a világot.
Hadd forrjon, ontsa bűneit.
Nem szórok a gazokra átkot,
És az erény se lelkesit.
Nem indulok meg, nem szomorgok,
Ha látok szenvedő szivet.
Irigységet nem kelt a boldog,
Nem fáj sem új, se régi seb.
Maradjon a világ a hogy van,
Sajtoljon égő könnyeket.
Lemondtam, mindenről lemondtam,
Mit megmásitni nem lehet.
Botorság volt kergetnem álmot,
És szélmalmokkal küzdenem.
E kába összevisszaságot
Ma már nyugodtan nézdelem.
Dobálják sárral bár az eszmét:
Nem indit meg, ha elbukott.
Gazság arassa győzedelmét:
Én nézem s meg se mozdulok.