"Ami megmaradott vala a sáskától, megevé a cserebogár, és ami
a cserebogártól megmaradott vala, megevé a hernyó, és ami a
hernyótól megmaradott vala, elsüté a ragya."
(Jóel próféta könyve, I., 4.)
Petuel fia, Jóel jóslata:
Városok, mezők elpusztulnak itten
S lélekbéli s való vetéseinken
Zsebrák-láb vagy a kozák ló-pata
Taposnivalót egyként nem talál majd.
Bús föld, hogy »mentő«-d olyan eszelős:
Kötődik Gesztért duhajul a Sorssal
S Bécsért és Gesztért ő akkor erős,
Mikor maradék magyar mit se forral,
Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb.
Már nincs, kit leverjenek az urak,
Már csak vonaglás a mi lázadásunk,
Hálát nem adott s már nem is mutat
Bécs. Késő a mi úr-virtuskodásunk,
Hős uraink Majtényt is elaludták.
Harcra készítni elő a magyart,
Védő-bástyául megintelen Bécsnek?
Az én népem már rút halálba tart
És németet majd csak talál a német,
Régen és másként lett volna itt: ország.
1914 január