Ötven ötödször derülsz már
Jó névnapom, ma rám;
S versben köszöntlek, gátol bár,
A sok keresztü szám.
Ne várj tőlem fellengező
Pompás dicséretet;
Csendes tüzzel gerjedező
A tartós szeretet:
Én pedig, ki reggelemen
Forrón öleltelek,
Most is késő délestemen
Benned kedvet lelek.
Mert bár gyakran bús ráncokat
Méltán hord homlokom,
Még is elüzni gondokat
Gyakrabban van okom.
Bár mindennap rozzantabb lesz
Mulékony sátorom,
S jókedvüvé ritkábban tesz
Egy pohár jó borom;
Bár elmém gyakran sejdíti
Szárnya lankadását,
S gyakran rostával meríti
Tudomány forrását;
Bár nem ifjonti bájolók
Világ játékai,
S nekik nem könnyen hódolók
Szivem vágyásai;
Bár álomként eltüntenek
Ezer reményeim,
S egy jobb világba intenek
Elhunyt sok híveim:
De a visszaemlékezés
Tavaszt teremt mellém,
Akár melly bús környékezés
Tele süvölt felém.
Gyönyörködöm ha gondolom
Kóstolt örömimet,
S hív dajkálással ápolom
Kikelt vetésimet.
Rablott az idő, de hagyott
Sokat is mi mulat;
Lelkemben még meg nem fogyott
Semmi szép indulat.
Észben, szivben, természetben
Mi van szép, jó, s nemes,
Nekem kisebb mérsékletben
Most is még kellemes.
Setét jövendőm éjjele
Sem borzaszt engemet,
Annyi örömet hoz vele
A mennyit eltemet.
Igazság s szépség Musái
Kísérnek holtomig,
S általok tavasz rózsái
Virítnak siromig.
Gyermekimben, kiknek ma is
Hálálva örűlök,
Ha bágyaszt éltem sulya is,
Ifjuvá serdűlök.
* * *
Idvez légy hát, szép nap, hogy rám
Ismét felvirradtál,
S angyalként szólván be hozzám
Ennyi szépet adtál.
Jőj sokszor, de ha végezve
A titkos könyvekben
Más van, szebben zengedezve
Fogadlak mennyekben.