Oly szép szemem hogyha volna énnekem,
Oly szép szemem, mint neked van kedvesem,
Fűre-fára, lányról-lányra nem néznék,
Csak az egyre, kit igazán szeretnék.
Messze van a csillaga a tó vizétől,
Még messzebb én gyönyörű két szemedtől,
Mégis mint a csillag a tó vizében,
Tükröződik tekinteted szivemben.
Ez a két szem lesz még az én halálom,
Isten neki! hadd öljön meg, nem bánom,
Hadd álmodjam e két szemről végtelen,
S ne költhessen föl álmomból senki sem.