Visz habot a Duna, visz siető hullámot, elomlót
Szüntelen, és mégis szüntelen itt maradót.
Lebke hajók úszkálnak alá föl, s lebke hajókon
A nyers kormányzó nyers evezőkre riad;
Partja fölött pedig élet-iparban a városi népség
Éli a pillanatot, gyűjti jelenje javát.
Csak maga bús az utas, maga néz a hajdan ölébe
És a büszke papot látja s a nemzeti sírt.