Csak hadd számítson a fukar
Száz évvel is előre,
És a jelenből kínosan
Nézzen sok bölcs jövőnkbe,
Mi gondom rá, víg a jelen
Melyben könyv nélkül élek,
Ne háborítson benne meg
Látása a jövőnek.
Láttam már én sok bölcs urat
Dolgát rendezni szépen,
Egy perc, s ledűlt a kártyavár
A sors leheletében.
És végre a tudósnak is
Könyvéből vajh mi haszna?
Ha tudja is mért van tavasz,
De azt még sem csinálja.
Én két betűből olvasom
Éltem jó, rossz folyását,
E két betűt égből írá
Szemébe egy leány át.
Ha mosolyog, van tavaszom,
Ha bús, hát várva várok;
De nem számítok s meg se lep,
Ha ott bármit találok.
Telt csalfasággal jól tudom
Ez is, de két betűben;
Lányé legyen bár, nem lehet
Oly annyi, mint egy könyvben.
És e két szép hamis betű
Oly fényes és enyém csak,
Nem nyújt gyönyört más könyv gyanánt
Egész vevő világnak.
Nem is számítva azokat,
Kik kölcsön könyvvel élnek.
S ezenfelül a plágium
Orzásától se félek!
S ha büszke az ujonc író
Arcára, műve címén;
Szemében látni arcomat
Még büszkébbé levék én.
Csak egy a baj, más könyvet el
Dobhatni hogyha régi,
Míg ezt könyv nélkül tudjuk bár,
A padra nem tehetni.