Díszes leánysereg között
Áll egy kicsiny leány,
Fél gyermek, oly igénytelen
És olyan halavány.
Tán azt hiszi, hogy őtet ott
Még észre sem veszik?
Megmondjam-e, kitárjam-e
Szívem reményeit?
De hátha meg nem értene,
S tanít szeretni bár,
Még nem tanúl és szíve csak
Gyermekjátékra jár.
Inkább szó nélkül küldöm el
E kis füzért neki,
A nap csókjától égnek úgy
Lengőke kelyhei.
Hahogy megérti azokat,
Úgy engem is megért
S hervadni látom estve majd
Hó keblén a füzért.
Ha meg nem ért, füzérem úgy
Játékul lesz neki,
És én megnyugszom abban is,
Ha örvendezteti.