Huszárosan

A méltóságos úr darabja
─ Lehet, hogy abszurd állitás ─ ,
A méltóságos úr darabja
Egy pompás aktualitás.
Nagyváradi minden kis íze,
Meséje vaktában rohan:
Elvágódik s előrecsúszik
─ Huszárosan!

Mert hát minálunk így szokás ez:
Imádunk minden kezdetet,
Vagyunk nagy dolgok tervezői
S vagyunk erőtlen mesterek.
Járunk útvesztő félhomályban,
Kirajzolt utcán, sárosan,
Egész munkát soh'sem csinálunk
─ Huszárosan!

Hipermodernek lennénk elvben
S vabankra játszunk röviden,
Erőnk nem lesz soh'sem modernné -
A gyöngeségünk - az igen!
És szóljon hát, vagy írjon erről
A bátor - hogyha van olyan -,
Alaposan megkardlapozzák
─ Huszárosan!

Holott itt mindenki apostol,
"Igazság" mindenik torok,
De persze csak olyan igazság,
Mely nem üt, csupán háborog.
De az elevenre tapintás
Szaloni módra űzve van:
Nyeljünk szilánkot jó modorral
─ Huszárosan!

A méltóságos úr darabja
─ Lehet, hogy abszurd állitás ─ ,
A méltóságos úr darabja
Állandó aktualitás.
Így, versben meg lehet ezt írni,
De másként kissé bajosan:
Pedig de jó vón' befejezni
─ Huszárosan!