Ahogy tavaly a sírba tettünk,
De megsirattunk, hercegem -
Oda plántálva síri ágyad,
Hol rózsa nyíl és dal terem,
Hol a pillangó ittasodtan
Szűzi virágkehelyre száll,
Hol vadgalambok turbékolnak:
Ott pihentél, jó Karnevál.
S míg odalenn a csöndes sírban
Tündérek játszottak veled,
Szép szőke lányok, barna lányok
Híven őrzék itt a neved;
Rózsás álmokat bontva, szőve,
Csak tereád várt egyre mind:
Most dallal, szóval légy köszöntve -
Csakhogy egyszer itt vagy megint!
Hol megjelensz: a vígság, tréfa
Ikertestvérként fog kezet.
Téged tisztelni, megszeretni
És rabod lenni élvezet,
A hétköznapi bajt és gondot
Felejti az, ki rádtalál
És józan ésszel tesz bolondot...
...Üdvözlégy, herceg Karnevál!