Colloquium octo viatorum et deae Echo vocate
ugyanazon nótára
1 Nyolc ifiú legén minap úton menvén egy erdőben jutának,
Estvefelé lévén, tréfálván, beszélvén, ők egymásnak mondának:
Végyünk szót Echótól – mond – mi mátkáinkról, mondja nevét azoknak!
2 Credulus az első, lőn azért elkezdő, s monda nagyon kiáltva:
Echo, de kicsoda, aki sok kínomba most megvigasztalhatna?
Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét, bús lelkem úgy kív[ÁNNA!
3 Mosolyog magában Credulus ezt hallván, s rajta csak csudálkozik;
Őutána azért tőn az ilyen kérdést, ki társaság közt másik:
Ki fagyott elmémhez – mond –, mint víz nagy dérhez, télben jég amik[OR SÍK?
4 Harmadik is monda nagy hangosan szólva mindenek hallotára:
Echo, jó asszonyom, kinek régi kínom vagyon nyilván tudtára,
Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek javával tölt ko[SÁRA?
5 Szavát elereszté, negyedik is kezdé el Echóhoz kérdésit
Szép szerelmeséről, kihez gerjed belöl, s kit szíve szerint óhít:
Szörnyű kára után nevezd meg – mond – nyilván, szeret lelkem im[MÁR KIT?
6 Ezután ötödik, ki mentűl kisebbik, Credulus atyjafia,
Mindjárt előszóla, felszóval kiáltva Echót nevezi, híja:
Ki az, kire engem gyújtott – mond – ily igen Venus futo[SÓ FIA?
7 Hatodik Aminta, előálla, monda, mert veszett, alég várja,
Hogy szent nevét hallja annak, ki ő lángja, s kinek javát akarja:
Hát annak ki neve – mond –, aki szerelme szívemet kínnal MARJA?
8 Szóla hetedik is, kinek neve Thyrsis, s ki hazáját elhadta
Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes, szerelmét megtagadta:
Régoltától fogva szerelem kínjába engem – mond – ki sí[KATA?
9 Utolsó a Montan, kinek édes társán való nagy bánat árta,
Nagy fohászkodással így szóla Echóval, jutván eszébe kára:
S annak tudd-é nevét – mond –, kiért szívem ég, s ki ez sok kínban MÁRTA?
10 Egy szegény szarándok, régi barátotok éneklette ezt néktek,
Kik a magyar nyelven való versszerzésen egymással vetekedtek,
Kit a nagy hamisság és háládatlanság föld szélére kergettek,
11 Az másfélezerben és nyolcvankilencben Szent Bertalom-nap után,
Világ határira való bujdosásra keservesen indulván
Édes hazájából, jóakaróitól siralmasan búcsúzván.