I.
A május hozta őt el újra,
A rímes, a szerelmes hónap.
Vagy ő talán maga a május,
Tündére az isteni csóknak,
Melytől liheg most az egész föld
És száll az illat, nyíl a rózsa?
Légy üdvöz, óh, tündéri május,
Légy üdvöz, bűbájos Mimóza.
II.
Májusi éjjel
Összeverődnek
Égi kacsók,
Rímbe' beszélve,
Csöppet se félve
Csattan a csók.
Ritmus az élet,
Ritmusba téved
Durva beszéd ─
Hogyne kiáltnánk,
Ritmuskirálynő,
Üdvöt eléd!
III.
De mégsem vagy igaz királynő,
Minden királynő jéghideg,
Neked forró, pezsgő a véred,
Neked kell lenni, van szived.
Bár szállna rá erre a szívre
A május színe, álma, vágya
S a ritmust az én szívem adná
A május legszebb himnuszára!
IV.
Nem, nem való vagy
Kis szökevénynek,
Ripacsseregbe
Aki betéved.
Te vagy az illat,
Te vagy a rózsa,
Te az egyetlen
Igaz Mimóza.
Ej, hát tovább is
Mért legyek csacska:
Légy a horgomon
Aranyhalacska!...