Feltetszett reggele Ferenc várt napjának
Ma, hogy a hajnalnak rózsái nyílának.
Tudom, hogy a múzsák e dicső reggelnek
Tisteletére víg hangon énekelnek.
Én is azért, bátor Pindus zőld halmára
Erőtelen Múzsám még nem sokat jára,
Elkezdem énekem, tudván, az isteni
Felség hogy Múzsámat fogja segíteni.
Mint mikor lovait a nap elindítja,
Lehasad az égnek fekete kárpitja.
A köd szemünket vakító homályja
Sehol kék egünkön helyét nem találja.
Vagy mikor egy felhőt érő hegytetőnek
Zúgó üregiből a szelek kijőnek,
A bolyongó felhők egy seregbe gyűlnek
S kevés idő alatt tőlünk elrepűlnek.
Így ma amely öröm hajnal hasadtára
Napodat elhozta, melyet szíved vára,
Űzze el fellegét a komor bánatnak
S a gondoknak, melyek lelkedig béhatnak.
Az Úrnak ki, midőn fárasztjuk az eget
Kérésünkkel, reánk bő áldást csepegtet,
Minden veszélyek közt mindenható karja
Töredék egy élted óvja s oltalmazza.
Lásd, adnak az egek gazdag tavaszt s nyarat,
Lásd, a sarlós Ceres miként izzad s arat.
Légy soká részese a szőlő-nektárnak,
Melyet sok Bakhusok szomjúsággal várnak.
Végre ha e mostan felderűlt reggelnek
Éjjeli eljővén, napjaid eltelnek,
Míg fagyos testednek készűl csendes sírja,
A boldogok közzé az Úr neved írja.