Feltetszett reggele Ferenc várt napjának
Ma, hogy a hajnalnak rózsái nyílának.
Tudom, hogy a múzsák e dicső reggelnek
Tiszteletére víg hangon énekelnek.
Én is azért, bátor Pindus zőld halmára
Erőtelen Múzsám még nem sokat jára,
Elkezdem énekem, tudván, az isteni
Felség hogy Múzsámat fogja segíteni.
Mint mikor lovait a nap elindítja,
Lehasad az éjnek fekete kárpítja,
A ködnek szemünket vakító homályja
Sohol kék egünkönn helyét nem találja.
Vagy mikor egy felhőt érő hegytetőnek
Zúgó üregiből a szelek kijőnek,
A bolyongó felhők egy seregbe gyűlnek,
S kevés idő alatt tőlünk elrepűlnek.
Így ma amelly öröm hajnalhasadtára
Napodat elhozta, mellyet szíved vára,
Űzze el fellegét a komor bánatnak
S a gondoknak, mellyek lelkedig béhatnak.
Az Úrnak, ki, midőn fárasztjuk az eget
Kérésünkkel, reánk bő áldást csepeget,
Minden veszélyek közt mindenható karja
Töredékeny élted ójja s óltalmazza.
Láss, adják az egek, gazdag tavaszt s nyarat,
Lásd, a sarlós Céres miként izzad s arat.
Légy soká részese a szőlő-nektárnak,
Mellyet sok Bakhusok szomjúsággal várnak.
Végre ha e mostan felderűlt reggelnek
Éjjeli eljővén, napjaid eltelnek,
Míg fagyos testednek készűl csendes sírja,
A boldogok közzé az Úr neved írja.