(Egy verses szinműből)
Borulj szívemre te, fényes egeknek
földre leszállott angyala!
Olyan vagy így e menyaszonyruhában,
mint a virágzó almafa.
S mint tavaszszal az almafa körül
zeng a méheknek mézittas kis népe,
így zeng szívemben százezer húron
a boldogságnak szép álomzenéje.
Borulj szívemre, kedves feleségem,
mert mától fogva ez a te neved.
Legyen e név angyalhívó szóm nékem,
s legyen e föld is mennyország neked.
Szeressen minket a jó Isten is,
amint mi egymást szeretjük, virágom!
Óh csókolj, csókolj édes gyönyörűm,
hadd tudjam, hogy ez nem mulandó álom!