Koldusok istápolója,
Nyomorúság takarója,
Egyetlen egy jó barátom,
Édes álom, boldog álom...
Könyörülj, végy föl karodra,
Tarka képes országodba.
Mutass egy szebb, jobb világot,
Mire lelkem mindig vágyott.
Vezess engem szép leányhoz,
S ha ugyan van, olyformához,
Aki ilyen magamféle
Szegény legényt is szeretne.
Vezess aztán korcsomába,
Jó fajta kompániába;
Ha ugyan van korcsma nálad,
Hol nekem még kontóznának.
Mutass nekem boldogságot,
Valódi tündérvilágot,
Hol kész sonkák szaladgálnak,
Vége nincsen a kolbásznak...
Hol a szép leányok, hölgyek
Cserebogárként röpködnek.
S ha az ember kedve tartja,
Kalapjával elkaphatja.
Gondod legyen a klímára,
Avagy gyújts be a kályhámba;
S általában adj meg mindent,
De minden jót, amim nincsen...!