Ébredj nagy álmaidból,
Ébredj, Árpád fia!
Fölkelt a nap: hazádnak
Föl kell virúlnia!
Ellenséges hadakkal
Víttál ezer csatát.
Szívvéreden ezerszer
Váltád meg a hazát.
A felviradt kor ismét
Igényli szivedet:
Vért nem kér, csak hazáért
Égő szerelmedet.
Igényli, hogy becsűljed
Honod külföld felett;
Védd, ápold, mikkel isten
Megáldá földedet.
Amit gyártott magyar kéz,
Nevelt a hontelek,
Amit magyar zamattal
Íhlettek a szelek;
Mi a rónák felett él,
Hegyaknában terem:
Mind az nemes fajodnak
Erőt adó elem.
S függjön rajtad darócz bár,
S szembántó színzavar,
Becses, mikor hazáért
Égő szivet takar.
Oh nemzet, nemzet, eszmélj,
Becsűld meg tenmagad,
Gyilkold le szolgavágyad,
Mely külföldhöz ragad;
Járj egyesűlt erővel,
Tégy egy szent fogadást;
Hazádnak istenén kül
Nem fogsz imádni mást!
Te népek óceánján
Hullámtól vert sziget,
Kit mint elsűlyedendőt
Ezer jós emleget;
Mutasd meg a világnak,
Hogy még erőd szilárd,
Hogy ezredes fokodnak
Új ezredév sem árt.
Mutasd meg, mit vihet ki.
Erős szívláng alatt,
Az elszántság hatalma,
És az ércz akarat.
Ébredj nagy álmaidból,
Ébredj, Árpád fia!
Fölkelt a nap: hazádnak
Föl kell virúlnia!