Te bájvidék !
Ott a kék messzeségbe,
Hol szirthegyek nyúlnak fel égbe,
S felhőtlen leng a tiszta lég,
Idvezllek, ó te vég-
Határa buzgó vágyaimnak,
Te bájvidék!
Mi szent öröm?
Mi égi kéjt lehelnek
Fuvalmi a langy estlebelnek
Mezőidről, tündér vidék ?
S nekem virúlsz-e még,
Nekem messzünnen bujdosónak,
Gyönyörvidék?
Ha nem, vidék!
Úgy légy örökre boldog,
ím minden szent kötélt feloldok,
Melylyel hozzád fűzött az ég,
S isten veled, te vég-
Határa minden vágyaimnak,
Te bájvidék!