Mint képviselő nem sokat hallatott magáról. Mint szerkesztő, országszerte ismert a neve, főképpen a hallatlan szerencséje miatt, hogy a kezében minden arannyá változott.
Milliomos.
Egyetlen egy számítását húzta át a sors.
Ez eléggé érdekes arra, hogy följegyezzem:
Csávolszky ismerve Kossuthnak helyzetét, ajánlatot tett neki, hogy legyen az "Egyetértés"-nek fizetett munkatársa.
Ez történt1894 januáriusában.
Havi ezer frankot ajánlott fel Kossuthnak, nem kíván tőle többet ezért, mint havonkint egy cikket.
Kossuth a fejét csóválta:
- Hamisság van ebben. Így akarnak nekem pénzt juttatni. Nem fogadom el.
- De kormányzó úr, - mondotta Helfy. Ez egészen tiszta dolog. Magyarországon ma nem úgy állanak a sajtóviszonyok, mint 1848-ban. Ma Budapesten ötven olyan hírlapíró is akad, aki kap ennyi fizetést egy-egy laptól, annélkül, hogy többet dolgoznék érte, mint amennyit kormányzó úrtól kívánnak.
Kossuthnak ekkor megtetszett az a gondolat, hogy ő a munkájával könnyítsen a sorsán, de mégis egy havi gondolkozó időt kért.
Ez alatt az egy hónap alatt történt, hogy megvették a Kossuth-könyvtárt. Kossuth így felelt Csávolszky megbízottjának
- Most egy évig pihenek. Az Alpesek közé megyek üdülni. Majd a jövő évben...