Jó lámpa, régi társam és virasztóm,
Előled az éj korma elhalad;
És én tövises pályám bérces utján
Közelb, közelb vergődöm általad,
Vedd háladásom a nyújtott világért! –
De ah, mi ez? elalszol-e tehát?
Költőd, ha kell, világokat teremthet,
De nem teremtheti meg – olaját!...
Minek kívánjak fényes ragyogást,
Elég, ha tettem, amit te nekem...
S ha egy könyű hull is sirom porára:
A nap fényét nincs mért irígylenem!