Szép vagy, éj, csillagpalástban,
A szendergő föld felett,
Mint egy tündér ősmondában,
Mint egy bájemlékezet.
Benned a hold lágy sugára
És a csillagmilliárd
Csába villik légtáncára
Szellemek hónába ránt.
S a liget hűs ernyejében,
A susogló ér felett,
S a kebelnek rejtekében
Száz kegyisten lejteget.
Minden oly szép, oly regényes
Tünde fényhomályodon,
Mintha minden, ami édes,
Csak körödben volna hon.
Ah de múló tüneményed,
Mint az ifjúságé vész,
Fellegekből hajnal ébred
S a varázskör szétenyész.
Felsüt a nap, fénysugárral,
Felderül a csalvilág:
És a villik légtáncával
Elröpült az ifjúság!