Túl az erdőn, túl a halmon,
Hallik egy harsány sikoltás.
És az ifju arra tér el
S egy leánykát lát kötözve
Vékony szál selyem fonallal.
S így eseng a rableányka:
Oldj el engem, ifju hősfi,
Húgod lészek, ha eloldasz.
De a hőslegény felel rá:
Húgom van nekem már otthon.
Oldj el engem ifju hősfi,
Sógorasszonyod leszek majd.
De a hőslegény felel rá:
Sógorasszonyom van otthon.
Oldj el engem ifju hősfi
Mátkád, hű mátkád leszek majd.
És megcsókolá az ifju,
És eloldá a leánykát,
S elvezette udvarába.