1
Egyenlő szivességgel
Áldgyuk Istent szolgájában,
Kit tetéz dicsőséggel
Az időnek utoljában;
Boldog Lőrinc, te vagy ez,
Kit szivünk titkon nevez.
2
Melly buzgóság foglal el
Ifjuságod zsengéjében!
Nem jössz, de repüléssel
Mész Szent Ferenc szerzetében,
Ó szerencsés serénység!
Melly fut, merre hiv az ég.
3
Szentség példája lettél
Szerzetednek örömére,
Azért szélyt küldettettél
Igaz hit hirdetésére,
Itt mondhatták felőled,
Hogy Isten szólt belőled.
4
Olly buzgóság lelkesitt
Apostoli tisztségedben,
Minthogy az ég tüzesitt,
Kiért égsz egész szivedben,
Hogy mihelyt szavad hangoz,
Száz annyi gyümölcsöt hoz.
5
Részt vettél édes hazánk,
Te is Lőrinc, oltalmából,
Hogy Mustafa rohant ránk
Vért szomjuhozó honából,
Hadaink már rettegtek
S Lőrinctől szivet vettek.
6
Bizonyságok mezei
Székesfehérvár várának,
Hol pogányok ezrei
Számlálhatatlan állának,
Ha itt ég nem védelmez,
Népünk egy talpig elvesz.
7
Ugyde Lőrinc itt valál,
S elől mész kereszt jelével
Fut előled a halál
Minden pogány erejével,
Személyednek látása
Török tábor romlása.
8
Mennyi csuda segéltség
Jő még Lőrinc kérésére!
Pillantásban egészség
Egy asszony rugó erére,
Mellyet szerencsétlenül
Borbély vágott keresztül.
9
Más, ki rákot érezte
Tüzesedni ki mellyéből,
Csak Lőrincet nevezte
S mingyárt kigyógyul sebéből
Nem emberi erő ez,
Mit Lőrinc érdeme tesz.
10
Illyen dicsőségednek,
Lőrinc, zengjük méltóságát,
Terjeszd segéltségednek
Reánk is hathatóságát,
Testi, lelki sebeinket
Látván, gyógyitts bennünket.
11
S mint Fehérvár tájékán
Meggyőzted ellenségünket,
Ugy lelkünk nagy csatáján
Segéltsd erőtlenségünket,
Hogy a véglehellések
Legyenek szerencsések.
12
Áldassál egy Istenség,
Ki három vagy személyedben,
Tied minden dicsőség
E roppant teremtésedben.
Tisztelvén szenteidet,
Nyerjük el kegyelmidet.