Mint a' világnak hajdani díszei,
Csendes meződben rejted el éltedet,
Hogy ott magadnak s nemzetednek
Élj Eratód' arany édenében,
Kazinczy! 's mérész aetheri szárnyakon
Felleng sas elméd Delphi' dicső egén,
A' dithyrambok' lángkörében
'S a Kegyek' életadó virányin.
Platói nyelved 's lelked idézte le
Hozzánk az ép Íz szebb geniusszait;
Nyelved' mosolygó gratziája
Önti belénk Helicon' malasztját.
Pólyádba' paeán rengete tégedet!
Már ott tapodtál sok fene undokat,
Mellyek zavarták Pinduszunknak
Szent ereit 's ege' tiszta fényét.
Boldog vagy, Aon' szűzei' kedvese,
S nagy, mint hazádnak legnemesebb fija!
E' két remek dísz kéri méltán
A Ganyméd' poharát az égben.
Te lelkesítéd szunnyadozó erőm',
Kebledbe öntöm zsenge virágimat:
Iktasd dicsően tört utadra
Nyomdokidon lebegő Camoenám!