A Lepe
a'
M o n d o l a t o s' f e j e f e l e t t
Lukács Miklós' sapphoi rende szerint
Én szegény lepe, mig más lepék Psyche'
És Prometheusnak szép társaságában,
Vagy a' lantosnak feje felett festve
Vagynak, én itten
Mondolatosnak rut társaságában
Elgyöngült szárnynyal tartozom röpködni.
Ah pestist lehell rám athmosphaerája;
'S zengésem zordon.
Én itt sem édes éneket nem hallok,
Sem mosolygásra ajkot nyitó tréfát,
Vad hahotával mind Satyr kaczagnak,
'S mérgök halálos.
Érzem, hogy van szebb ezen a' világon,
Érzem, hogy van mester jobb mint az enyém.
Hogy e' zengésnél szebben zeng Apollón;
'S mi hasznom benne?
Röpülnék felebb , de szárnyaim gyöngék,
Röpülnék máshoz, 's visszaránt az örvény.
Psyche, homályból látom fényességed',
Végy fel magadhoz.