Clio ércbe metszvén múlt idők képeit
Hirdeti országok s népek eseteit.
Calliope dicső hangzatú versekkel
Félisteneket zeng felséges tettekkel.
Gyászos Melpomene tőrt markol kezében,
S a tyrannust döfi vérengző székében.
A nyájas Thalia ismervén szivünket
Nevetkőzve festi hibás erkölcsünket.
Terpsichore táncol könnyü lábaival,
S közli szép játékát hív tanítványival.
Euterpe kedvelvén pásztorok nótáját,
A sípnak vezérli szép harmoniáját,
Erato tud lanton s hárfán énekelni,
S szeretőket tanít versben nyögdécselni.
Polymnia vígyáz minden ejtésében,
S az oratornak szab törvényt beszédében,
Égen földön megmér mindent Urania,
S nincs titok, mellyet nem ád a sors tudnia.