Még csak - - - - - - - -
Míg - - - - - - - -
Vígadtam - - - - - - -
Semmi - - - - - - -
Ha a nyárban a - - - - - -
Lankaszta - - - - - -
Itt a híves - - - - - -
Eloltott - - - - - -
Ha tikkadó tetemeim
Szomjúztak a melegtől
Elevenedtek ereim
A híves csergetegtől
De most Laura - - - - - -
Nem oly hévség - - -
Nincsen semmi, ah, - - -
Mely óltsa e meleget,
- - - - - - - - - - - - - - -
Másszor tikkadt és elalélt
Testem új életre jött,
Ha e híves forrással élt,
Mely itt zúg ez hegy előtt.
De most, noha csípésivel
Kiszedi is fogamat,
Mégis híves vizeivel
Ez sem oltja szomjamat.
Mert minden cseppjét tüzemnek
Heve megemésztette,
Mihelyt lángoló szívemnek
Lefolyt vala mellette.
(Mit csináljak? - e gyúladás
Terjed; - a szél gerjeszti.
Hasztalan minden fáradás!
A vizet megemészti.)
Míg még gyengébb gyermek valék:
Mely könnyű volt pihennem!
Ily kínt még nem tapasztalék;
Nem régólta van bennem.
Nem régólta csatáz velem,
Ah, Laura, kedves alak!
Ah! csak azólta viselem,
Hogy egyszer megláttalak.
Tudom, Laura! e kín tőled
Kerűlt; de nem esmerem.
Ah, árthatsz-é? azt felőled
Laura, hinni nem merem.
Hisz élettel kecsegtette
Pillantásod szívemet -
Úgy van: csak azért sértett e',
Hogy gyógyítson engemet!