Isten szép napja már nyugvóra száll.
A falu végén kolompol a nyáj.
Ballagva jön meg a szelíd tehén;
hatéves gyermek nyit neki kaput: -
s amíg az állat vigyázva bemén,
a lába között a koca befut.
- Apám is jön! - kiáltja a gyerek,
s a kapu másik szárnyát is kitárja.
Az árkon vígan szökken át az eb,
s felugrál a kis-gazdája nyakába.
Fáradtan vonja be a ló az ekét,
lógatván vénségtől elaszott fejét.
A gazda is fáradt, de ahogy beállnak,
első gondja: vizet adni a lovának.
Tűz ég a konyhában: rotyog a bableves.
A gazdát ilyenkor meleg étel várja.
A kutya a konyha előtt ül, és be-les,
s komor pillantást vet közben a macskára.
Megszólal a harang: Üdvözlégy Mária!...
Tavaszi csillagos éj száll a falura.
A veréb is elült, csűrbe és faágra,
eldugván a fejét puha kis szárnyába.
Jancsi is elejti madzagostorkáját.
"Csináld meg anyjukom, csináld meg az ágyát."
S a suba bekerül búbos szögletébe,
Jancsi meg a suba puha belsejébe.
"Atyának, Fiunak, Szentlélek-istennek"
mondja anyja után, ásítva a gyermek.
De mikorra anyja az áment diktálja,
hallgatással felel rá a kuckó tája.
Künn az utcán már csak egy ablak világos,
Barcza Esvány van ott, no meg a kocsmáros.
De aztán a kocsma-ajtó is nyikordul...
Danol Esvány, míg csak árokba nem fordul.
Aztán elcsöndesül a falusi világ.
... Itt-ott a kert alján megroppan a garád, -
itt-ott a kert alján, ahol leány lakik...
s csöndes susogás és halk cuppanás hallik.
. . Éjfélkor a bakter végigmegy az utcán.
Verset kiált. Szűrét leteríti aztán;
leteríti szűrét templom ajtajába.
S rábízza a falut az Egek Urára.