Lám, nem igaz, hogy ama tehetetlen gyermeki korból
Felserdült virgonc ifjú ne szeretne leszállni
Vázparipájáról, mellyen csak az ostoba dajka
Húzavonása szerént, de nem önkénnyére lovaglott.
Míg vad pusztákon szilajon bolygottak atyáink,
Jó lehetett nekik a tátorján s kákagyökér is;
Már ma pedig, mikor a gyomor és száj íze szelídebb,
Búzakenyér hellyett ki bolond óhajtana makkot?
Lépcsőn lépeget e nemesebb célokra teremtett
Állat, az oktalanok közzűl, nagy hívatalához
Illő pólca felé. Míg lelke burokba szorongott,
Holmi szerencse- s időmondók félisteni voltak.
A szomorú telet a tavasz elseperé, s ihol a nyár
Érleli már itt-ott jelesebb növevénnye gyümölcsét.
Szűnjetek hát, óh kertmivelők, az időre kiomlott
Értelmek gyökerét a tél babonáiba fagylalt
Jéggel rakni körűl. Zsendűl a józan okosság!
Ami csak árnyékoz, takarítgassátok előle!