Csókot, lyányka! „Nem én!” Igen, ó igen, egyet! „Ereszsz; nem!”
Láng vagyok; éltem alél, angyali lyánka! „Nem én.”
Reszkete, megragadám. Ide szácsk.… „Ah el!” E szemet, és e
Másikat, a rózsás ajkat, ez arczot! „El! el!”
Még egyszer szácskád'. De ne tartsd hát zárva! szemed' még
S homlokod'! e lobogó gesztenyeszög hajakat,
És gyönyörű nyakad' és ámbrás szép kebledet! Újra
Szádat! hagyd színom, Lolli, lehelletedet.
Hagyd…. „Jőnek, hamar el! fuss.” – s futnom kelle. De most már
Tőled, Lolli, csak a hajnali fényre futok.