A bűnt magát mi bájossá tevéd!
Mely, mint a féreg rózsa szép kelyhében,
Megrágja bájaid jó hirnevét,
Mily szép alakot ölt nálad a szégyen!
A nyelv, a mely megszól kalandidér’,
S rosz híren kapva, gáncscsal emleget,
Gyalázva bár, akaratlan dicsér,
Elnémitván a rágalmat neved.
A bűn mily palotába költözött
Midőn tégedet választott lakúl,
Hol minden foltot a báj fátyla föd,
És a mi rút is széppé alakúl!
E kiváltsággal, ah, vigyázva élj csak:
Mert éle csorbúl a legjobb aczélnak!