Hadd tartsalak még hűnek, bár csalódva,
Mint rászedett férj; a hűség színe
Lássék előttem hűségnek valóba’,
Szemed velem, szived bár messzire.
Mert gyűlölet nem lakhatik szemedben:
Abból nem láthatom hogy megcsalál.
Némely gonosz sziv csalfasága, szemben,
Ajkon, redőkben mordan irva áll;
De téged ég kegyelme úgy teremte,
Hogy arczodon csak édes szerelem
Legyen fölirva, s bármi forr szivedbe’,
Szemed szendén mosolygjon szüntelen.
Szépséged így az Éva szép almája:
Bünt rejt s halált magában csalfa bája!