Ha ócsárolsz gúnyos szeszélylyel engem,
S epéd rajtam egy fénypontot se hagy:
Pártodra állok enmagammal szemben,
S igaznak vallak, bármi csalfa vagy.
Gyöngéim’ magam ismervén legjobban:
Részedre tanukul hozom elő
Rejtett hibáim’ s mi csak szenny-foltom van,
Hogy vesztemmel te légy új fényt nyerő.
Sőt nyereség még rám is hárul azzal:
Lelkem gyönyörrel csüngve fényeden,
Magát gyalázva, mig téged magasztal:
Mi dics neked kettős dics az nekem.
Szerelmem a te szolgád mindenestűl:
És fényedért szennyfoltot szivesen tűr!