Mit benned a világ szemével érhet,
Az semmi szépítésre nem szorúl;
A nyelv (a lélek hangja) csak dicsérhet,
S leszólni ellened se bátorúl.
Külsődet küldicséret isteníti;
De ép e nyelv, mely így mindent megád,
Dicséretét más hanggal is vegyíti
Ha még a szemnél is mélyebbre lát.
Szép lelkedig hat bé tekintetök,
S ezt tetteidnek mérlegére tészik;
Itéletök nyers, bár nyájas szemök,
És szép virágidat gazzal tetézik,
S ha illatod külsődnél mást mutat,
Oka: lealacsonyitod magad’.