Ha ércz, se kő, föld s tenger sincs kivéve
A bús enyészet ereje alól:
A gyönge szépség állna ellenébe,
Mely, mint virág, egy széltől meghajol?
Hogy álljon ellent egy csöpp nyári harmat
A zord napok döntő csatáinak,
Midőn dühétől a veszett viharnak
Vas rácsok és kőszirtek omlanak?
Oh szörnyű gond: az idő legszebb kincse
Hol lehet óva az idő elöl?
Hol van ki ezt futtában visszaintse,
Ha a szépséget megrabolni tör?
Nincsen: ha csak – oh csoda! – e setét
Betűk nem őrzik fény-tekintetét!