Olyan lesz egykor ő is mint ma én;
Dúl rajta az idő ádáz keze.
Ha vére hűl s ha arcza szép szinén
Redő redőt ér; s ifju reggele
Az aggkor lejtős éjihez jutott,
S e báj mind, melynek ő ma még királya,
Hervad, vagy láthatlanná hervadott,
S tavaszsza kincse tolvajkézre szálla:
Ekkorra biztosítom őt ma már
Duló idő kegyetlen kése ellen,
Hogy, életét halálra sértse bár,
Szépsége álljon fen, emlékezetben.
Szépsége lássék e setét sorokban:
Élők azok s halhatlan ő azokban.