Ha volna testem nyers anyagja szellem,
Utam’ nem állná sértő messzeség;
S akármi messze-korlát állna ellen,
Távol daczára hozzád szállanék.
S mit ártna, bár föld vég határin állni,
Távol tetőled: a gyors képzelet
Föld- s vízen oly hamar át tudna szállni
Mint látni képleg a kivánt helyet.
De öl a gondolat hogy nem vagyok
Mérföldeket legyőző gondolat;
Csupán test, porból s vizből alkotott,
Ki nyögve vár mig a percz enyhet ad.
E két silány elemtől nem nyerék
Mást mint könyet, kettőjük bú-jelét.