Szilajságodnak kedves kis hibáit,
Ha néha épen nem vagyok veled,
Kimentik ifjuságod s csalfa bájid,
Kit a kisértés, bárhol légy, követ:
Szives vagy, igy könnyen megnyerhető;
Szép vagy, s igy ostromokkal üldözött;
S ha nő eseng: az, kit szült szinte nő,
Megállhat-é az ily veszély között?
De jaj nekem! Tekintsd az én kinom,
S fedd bájidat meg s ifju lengeséged,
A mely a kéjvarázszsal egyre von,
És szegni késztet kétszeres hűséget:
Nőkét, kiket szépséged megigéz,
S tiédet, mert hozzám hűtlen te lészsz.