Hogyan lehetne múzsám tárgy szükébe’,
A mig te élsz, ki életet lehelsz
Édes magaddal költőd énekébe
S ki nem közönséges dalt érdemelsz.
Magadnak adj hálát ha dal fakad
Ez ajkon olyan a milyen megillet:
Ki az, kit lényed dalra nem ragad,
Ha a költészet is tőled lesz ihlett.
Te légy a múzsák közt a tizedik,
Tizszerte több a kilencz réginél,
S kik hozzád esdnek, adj oly dalt nekik,
A mely örök s mely minden kort tul-él.
Ha kedvelik ma-nap múzsám dalát:
Fáradjak én, s te nyerd diadalát.