Rontó idő! nyelesd el bár a földdel
Önkeble minden édes magzatát;
Tigris fogát, oroszlán körmit törd el,
S égesd porrá az agg phőnix madárt;
Hullámidon hozz víg és bús időket,
S a változó világ arczúlatán
– Szeszély szerint – tépj össze minden éket.
Egy undok büntől tiltlak el csupán
Csak szépemet ne érintsd gyors röptödbe’,
Ódon tolladdal arczához ne nyúlj!
Maradjon az – ha átröppensz fölötte –
Késő korok szépség példányaúl!
De bármi roszat tégy is, agg idő,
Dalomban örökifjan vírít ő!