C. M.
Dávidnak külömb-külömb könyörgése.
Szívemet hozzád emelem,
És benned bízom, Uram
És meg nem szégyenültetem,
Nem nevet senki rajtam.
Mert szégyent nem vallanak,
Azkik hozzád esedeznek,
Azok pironkodjanak,
Azkik hitetlenül élnek.
Utaid, Uram, mutasd meg,
Hogy el ne téveledjem.
Te ösvényidre taníts meg,
Kiken intézd menésem.
És vezérelj engemet
Az te szent igaz igédben,
Ótalmazd életemet,
Mert benned bízom, Úr Isten.
Emlékezzél jóvoltodból
Nagy kegyelmességedre,
Emlékezzél irgalmadról,
Melly megmarad örökké.
Ifjúságomnak vétkét
Kérlek, hogy meg ne említsed,
Sőt nagy kegyességedet,
Én Istenem, megtekintsed.
Jó és igaz az Úr Isten
Mind örökken örökké,
Az bűnösöket térítvén
Ő igaz ösvényire.
És az nyomorultakat
Életekben igazgatja,
Nagy kegyessen azokat
Az ő utában megtartja.
Az Istennek minden uta
Kegyesség és nagy hívség
Azoknak, kik mondására
Gondot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg,
Uram, az te szent nevedért,
És bűnömet bocsásd meg,
Ne ostorozz nagy voltáért.
* * *
Azki az Úr Istent féli,
És tiszteli szívében,
Azt ő nagy hiven vezérli
Ő igaz ösvényében.
Nagy békeségben annak
Minden jó bőven adatik,
És ő maradékinak
Gazdag örökség hagyatik.
Az igaz istenfélőknek
Megjelenti titkait
És az őbenne hivőknek
Megmutatja kötésit.
Istenhöz szemeimet
Fölemelem szünetlenől,
Ő megőriz engemet,
Lábam kivonssza az tőrből.
Azért térj hozzám, Istenem,
Tekénts reám kegyessen,
És kegyelmezz meg énnékem,
Mert élek szegénségben.
Nyavalyája szívemnek
Napról napra mind öregböl,
Uram, add végét ennek,
Vígy ki engem ez ínségből.
Nyomorúságimot lásd meg,
Tekéntsd meg szükségemet
És bűneimet bocsásd meg,
Kik szerzik ez sérelmet.
Tekéntsd ellenségimet,
Kik énnálamnál erősbek,
És gyűlölnek engemet,
Kergetnek és kesergetnek.
Tartsd meg én lelkemet, Uram,
Hogy én ellenségimtől
Szörnyen meg ne csúfoltassam,
Benned bízom egyedől.
Én ártatlan éltemet
Őrizd meg, mert bízom hozzád,
És te Izráeledet
Minden énségből kihozzad.